Piciként augusztus 20-án mindig kimentünk a délelőtti felvonulásra. Nehezen bírtuk egy helyben, így olykor Apa nyakából, olykor létráról, időnként guggolva vagy ücsörögve néztük a virágkocsikat és a táncokat. Bevallom néhány év kimaradt az életemből, de tavaly nővéremmel és unokahúgommal újra az első sorból néztük végig a karnevált. Nosztalgikus és szívderítő élmény volt, így idén sem fogjuk kihagyni.
