A képek és az emlékek nem túl frissek, de az érzés, amivel eljöttem ebből a városból, az örök és felejthetetlen. Aki sétált már a La Rambla forgatagában vagy falatozott Barcelona egy igazán autentikus tapas bárjában, annak azt hiszem nem is kellene tovább mesélnem.
Sosem vágytam korábban egyetlen város feltérképezésére sem annyira, mint ezére. Kíváncsi voltam, mert bárki, aki járt már itt, ódákat zengett és visszavágyott. Május óta én is ezt a tábort erősítem. Nehéz szavakkal kifejezni azt a szabadságérzetet és könnyedséget, amit magából áraszt és átad. Mindenkinek.
Az itt eltöltött négy nap csekély túlzás nélkül is nagyon kevésnek bizonyult, még úgy is, hogy egész nap csak jöttünk és mentünk. Kiadós reggelizés után nyakunkba vettük a várost, hogy kezet foghassunk Gaudí remekeivel.* Minden napra jutott egy a szépségekből, pihenésként pedig irány a tengerpart. Májusban, ha a fürdőzés nem is, de a mezítlábas mojitozás kötelező! A mézédes mojitot pedig valamelyik sarki kocsmából kell beszerezni!
Barcelonában úton-útfélen találkozhatunk művészekkel, ezért fontos, hogy mindig legyen a zsebünkben néhány tíz-húsz centes is, amit bedobhatunk a perselyükbe. Vannak festők, élő szobrok, gúnyolódó bohócok, zenészek...és az élet nagy művészei, akik semmivel sem törődve egész nap a parton henyélnek.
Az év bármely időszakában is van szerencsénk megismerkedni ezzel a várossal, a Sagrada Família-t, a Güell parkot nézzük meg, a La Boqueria-ban együnk egy jót, süttessük az arcunkat a tengerparton, etessünk papagájokat és élvezzük a panorámát a Tibidabo-ról!
*Ezekről később. :)
