Június végén egy hetet töltöttünk Olaszország dél-keleti részén, Vieste-ben. Ezúttal sokkal inkább hódoltunk a gasztronómiának, mint a kultúrának. Inkább pihentünk, mint túráztunk. A pont az i-n egy rövid fürdőzéssel egybekötött hajókirándulás volt. A nagyjából húsz kilométeres partszakasz feltérképezése során a zöldek és a kékek pedig ezer oldalukat mutatták meg.

Hétfő után kedden végre biciklizéshez ideális időnk lett. Nem túl meleg és nem túl szeles. Épp amilyennek lennie kell. Nagyjából 40 km-t tekertünk, időnként árkon-bokron keresztül, így nem minden pillanatban éreztem azt, hogy nekem erre igazán szükségem lenne, de miután újra megpillantottam a házunk előtt tisztást, máris más színben tűnt fel az egész kirándulás.

A korábbi években még nem jártam a Káli-medencében, csak hallottam a szépségéről. És valóban szép, több mint szép...csodálatos. Minden kis falva, települése tele van az élet és a természet szeretetével, tiszteletével. Kicsi országunk ezen részében az ember feltöltődik és olyan élményekkel gazdagodik, amit hazánkban csak nagyon kevés helyen kaphat meg. Pihenés gyanánt egy borospince lugasában ücsöröghetünk és kóstolhatjuk végig a jobbnál-jobb balatoni borokat, ha pedig megéhezünk kiváló újhullámos éttermekben falatozhatunk.  

Augusztus végén adunk még egy hetet magunknak a feltöltődésre, energiagyűjtésre a Balatonon. Ezúttal a Káli-medence közelében pihenünk. Bár az első napunkon az idő nem volt kegyes hozzánk, mi mégis útnak indultunk és kirándultunk egyet a környéken. A balatoni tanúhegyek között vétek lenne kihagyni egy bicikli- vagy gyalogtúrát. A rossz időben végül az autót választottuk, de azért így is sétáltunk és egy várat is meglátogattunk.